Azok a 2000-es évek.

Avagy, hogy fejeződött be a hanyatlás, és egy (véletlen)?, baleset, mikre képes.

Tovább folytatódott, a 90-es éveken belüli, egyre romló állapotok, a karbantartás hiánya, a hajléktalanok megoldatlan kérdése, továbbra is probléma maradt.

Ekkortájt, sokat haladtunk itt át, a metróhoz és a vonathoz, már nagyobb gyerek voltam, ekkor nem igazán tűntek fel ezek a problémák. Pedig egyre, egyre romlott a Köki állapota, napról-napra.

Volt egy kisebb felújítás úgy a 2000-es évek közepe,vége körül, amikor is, kicserélték a gumipadlókat, kicsit kitakarítottak, na azért nem vitték túlzásba.

Sokan tudták, hogy kellene valami, megoldás, valószínűleg a kerület belsőbb köreiben is felmerült ez a kérdés.

2005-ben már elő terjesztették egy Pláza építését.

Kicsit ugorjunk, 2008-ban a Kökit, életveszélyessé nyílvánították, miután egy darus kocsi, a gyalogos híd alatt, nekiment egy tartó oszlopnak és kidöntötte azt. Hogy ez véletlen volt?

Kizárt.

A Köki útban volt az új plázának, és a tulajdonsokkal, nem tudtak az előzőekben megegyezni, nos ez után már , a boltok tulajdonosai, bérlői nem tudtak mit kezdeni.

Végül a tulajdonosok megegyezése nélkül, elkezdték bontani a létesítményt. Aztán pedig sok-sok terelés, lezárás után megépült a Köki.

Hogy egyszerűbb lenne a közlekedés? Nem éppen.

Minden nap majdnem ott megyek el, tudom miről bezsélek.

Kevesebb lenne a hajléktalan? Nem igazán

Több munka lenne? Igen, nyílván több, de hogy mennyiért azt szerintem mindenki sejti.

Tisztaság, karbantartásra több jut? Még annyi se.

Ha így halad a jelenlegi Köki, ugyanarra a sorsra fog jutni, de nem csak a busz pályaudvar, hanem a pláza is, mert, hogy a forgalom az elenyésző, ami van az biztos. A vasút állomás, meg ugyanolyan mint a mi volt, fel kellene újítani, persze nem mint a Kökit ész nélkül, lehetne a régiből is szépet.

Valószínűleg, az itt áthaladó embereket a kis piros büfék is ki tudták szolgálni. Kellett egy ekkora pláza? Valakinek biztosan megérte.

A régi Kőbánya-Kispestet, már soha nem kapjuk vissza, talán valaki örül ennek, de én a 80-as évekbelit szívesen viszont látnám. Remélni tudom hogy a Déli pu. nem jut erre a sorsra.

Köszönöm a figyelmet.

Hamarosan új írás!

Ahogy ígértem, jöjjenek azok a 90-es évek.

Hogy is lehetne leírni a 90-es éveket? Egy meghatározó korszakon vannak túl az emberek, jobbat várnak az 1989-es választások után. Sokan arra gondolnak, hogy innentől csak jó lesz, nyugati fizetések, nyugati minden. De persze ez nem épp így valósult meg. Sorolhatnám hosszasan, de ezt majd egy másik cikkben. Jól eltértünk a témától, na de kanyarodjunk is vissza, hisz ez a poszt a Kökiről szól.

Rendszerváltás után.

Az eddig állami tulajdonban lévő Kőbánya-Kispest metró és vasútállomás, ezután is tulajdonképpen állami tulajdonban maradt, de egészen másképp, bár vannak a mai napig tisztázatlan tulajdonjogi viták, mi, kié is volt.

A BKV tulajdona, a metró felüljáró és a busz pályaudvar, a MÁV tulajdona a vasútállomás rész (ami a mai napig áll). Eddig tulajdonképpen üzletek voltak, most gondolok itt a piros kockás büfékre, ezeket régebben csak bérelték. Aztán a 90-es években ez megváltozott valamelyest, nem csak bérelték az üzleteket, hanem tulajdonjogot is szereztek benne, a BKV-nál.

Egyre több üzlet jelent meg, amivel nem is lenne baj. Az engedély nélkül árusítókkal már annál inkább, megjelentek az épület aljában, zugokban, földön igazából bárhol árusító emberek.

Természetesen, ez még csak egy kisebb probléma volt. Ami szépen lassan, de főleg a 2000-es évekre lett igazi probléma, az nem más, mint, a hajléktalan probléma, a züllött alakok, a közbiztonság romlása. Ugye a 80-as években még a Kádár rendszerben, volt közbiztonság, nem voltak hajléktalanok, nem volt probléma a munkanélküliség, mert nem is létezett.

Ezek az emberek, akik elveszítették a munkájukat, legtöbb esetben kirúgták, leépítették, vagy csak egyszerűen megszűnt a munkahelyük. Rengetek, problémával kellet megküzdeniük és az állam már nem segített, így hát sokan önhibájukon kívül is itt kötöttek ki. Ha nem is bent a Kökin belül, akkor a park részen, az épület mellet, de igazából bárhol.

Karbantartás?

Legszükségesebb (se), Talán a neoncsöveket, ha kicserélték, takarítani is csak akkor, ha az eső lemosta. Így nem szabad csodálkozni, hogy az lett ami, az egykor békés, kulturált állomásból, egy leromlott, közbiztonságilag nem megfelelő hellyé vált a Köki.

Aztán jöttek a 2000-es évek. 

Folyt köv.

Először is, üdvözöllek a Szocializmus blogon.

Első írásom a régi Kőbánya-Kispesti metró és vasútállomásról fog szólni.

Sajnos én még nem éltem, amikor épült a Kőbánya-Kispesten lévő közlekedési csomópont vagyis a metró és vasútállomás, így nem láthattam a fény korát, csak a már hanyatlásnak, és munkanélküliség miatt megjelent hajléktalanokkal körülvett éveket. Még kisebb koromban, lehettem úgy 6-7 éves ahonnan még vannak emlékeim, és valószínűleg ekkortól jártunk rendszeresen ide, édesapámmal.

Minden út innen kezdődött. A sok bolt, az áthaladó,siető emberek, a busz indulások, végállomások, és természetesen a kis piros kockákkal díszített büfék, fagylaltozók, mind, mind a részei voltak ennek a világnak.

De térjünk is át egy kicsit magának a Köki-nek a történetére:

80-as évek

A tervező Kővári György és munkatársai. Az átadásra pedig 1980 március 29-én került sor, amikor először vehették birtokba az emberek a fekete pöttyös gumi szőnyeg padlót.

Azért ez még egy másik Kőbánya-Kispest volt...

A fentebb látható képen, még nem volt beépítve a gyógyszertár, hatalmas üveg felületeken, bent pedig műanyag székeken lehetett várni a vonatokat, buszokat. Télen pedig spirálos mennyezeti fűtés gondoskodott a melegről.

Az épület mindkét végén telefonok foglaltak helyet, amik a 80-as években még egy nagyon kultúrált környezetben kaptak helyet.

Az ún. kék metró első szakaszát 1976-ban adták át a Deák Ferenc tér és a Nagyvárad tér között, ennek déli hosszabbítása 1980-ra épült meg Kőbánya-Kispestig. Tehát az emberek kaptak egy nagy,tágas, futurisztikus műanyag elemekkel díszített, kényelmes, közlekedési komplexumot.

Nagyon logikus és könnyű volt az átjárás mind a busz, mind a metró, valamint a vonat közötti átszállási kapcsolatok elérésére.

Természetesen, a busz pályaudvar is még a fény korát élte, virágokkal díszített, beton virág tartók, szép füves területek, egyszóval mindenhonnan áradt az igényesség, a jóra való törekvés, az emberek mindennapjainak könnyebbé, kényelmesebbé tétele. Ez volt a 80-as években a Köki.

Aztán következtek a 90-es évek, ahogy a rendszerváltás..

De ezt a következő részben.