Ahogy ígértem, jöjjenek azok a 90-es évek.

Hogy is lehetne leírni a 90-es éveket? Egy meghatározó korszakon vannak túl az emberek, jobbat várnak az 1989-es választások után. Sokan arra gondolnak, hogy innentől csak jó lesz, nyugati fizetések, nyugati minden. De persze ez nem épp így valósult meg. Sorolhatnám hosszasan, de ezt majd egy másik cikkben. Jól eltértünk a témától, na de kanyarodjunk is vissza, hisz ez a poszt a Kökiről szól.

Rendszerváltás után.

Az eddig állami tulajdonban lévő Kőbánya-Kispest metró és vasútállomás, ezután is tulajdonképpen állami tulajdonban maradt, de egészen másképp, bár vannak a mai napig tisztázatlan tulajdonjogi viták, mi, kié is volt.

A BKV tulajdona, a metró felüljáró és a busz pályaudvar, a MÁV tulajdona a vasútállomás rész (ami a mai napig áll). Eddig tulajdonképpen üzletek voltak, most gondolok itt a piros kockás büfékre, ezeket régebben csak bérelték. Aztán a 90-es években ez megváltozott valamelyest, nem csak bérelték az üzleteket, hanem tulajdonjogot is szereztek benne, a BKV-nál.

Egyre több üzlet jelent meg, amivel nem is lenne baj. Az engedély nélkül árusítókkal már annál inkább, megjelentek az épület aljában, zugokban, földön igazából bárhol árusító emberek.

Természetesen, ez még csak egy kisebb probléma volt. Ami szépen lassan, de főleg a 2000-es évekre lett igazi probléma, az nem más, mint, a hajléktalan probléma, a züllött alakok, a közbiztonság romlása. Ugye a 80-as években még a Kádár rendszerben, volt közbiztonság, nem voltak hajléktalanok, nem volt probléma a munkanélküliség, mert nem is létezett.

Ezek az emberek, akik elveszítették a munkájukat, legtöbb esetben kirúgták, leépítették, vagy csak egyszerűen megszűnt a munkahelyük. Rengetek, problémával kellet megküzdeniük és az állam már nem segített, így hát sokan önhibájukon kívül is itt kötöttek ki. Ha nem is bent a Kökin belül, akkor a park részen, az épület mellet, de igazából bárhol.

Karbantartás?

Legszükségesebb (se), Talán a neoncsöveket, ha kicserélték, takarítani is csak akkor, ha az eső lemosta. Így nem szabad csodálkozni, hogy az lett ami, az egykor békés, kulturált állomásból, egy leromlott, közbiztonságilag nem megfelelő hellyé vált a Köki.

Aztán jöttek a 2000-es évek. 

Folyt köv.